Zadnji dan zime
20.03.2016.
Naša je mala planinarska nakupina, danas neizmjerno uživala u zadnjim trzajima zime (sezona 2015./2016.). Imali smo suho, lijepo i sunčano vrijeme sa prosječnom temperaturom od cca 15°C, dakako u plusu.
Unatoč visokoj temperaturi i zelenilu prošaranom bojama proljetnih cvjetova, na najmanje desetak lokacija se zadržao snježno bijeli pokrivač koji je oduševio najmlađe sudionike (u dobi od 25 – 30 godina). 🙂
Ostatak ekipe prolazio je pokraj ledenih kristala kao da je riječ o lanjskom snijegu!? Vjerojatno ih je povećana količina kisika i proljeće jednostavno “puklo” u glavu jer drugog objašnjenja nema. 😉
Ne mogu, a da ne spomenem najstarijeg sudionika današnjeg pohoda koji u 77 godini života – nije zastao niti na trenutak, tijekom 20-ak kilometara hodanja od Leštata do vrha Papuka i nazad. Što reći? “Kapa dolje!” i nadam se da će još netko od današnjih planinara uspjeti svladati Papuk u toj starosnoj dobi.
Sve u svemu, na startnoj crti se pojavilo 16 mađarskih kolega, predvođenih Robijem, a od naših “veličanstvena petorka” iz tako reći svih krajeva Slavonije: Vesna i Manuel iz Požege, Marina iz Virovitice, Sanja iz Našica i niže potpisani iz Slatine.
Snimio sam i nešto malo video zapisa… Slobodno zavirite i podijelite sa nama trenutke ushićenja…
Odradili smo 20-ak kilometara uspinjanja i spuštanja u dobrom društvu i ugodnom razgovoru, na jezicima svih naših naroda i narodnosti (Hrvatski, Mađarski, Engleski, Njemački). Bilo je i perioda tišine, jer strani jezici nisu uvijek lagani…
Pred sam kraj hodanja, mnoge sudionike su zaboljele noge, no bol će proći, a uspomena na još jedan vrhunac će ostati zabilježena u našim umovima i fotogaleriji. 🙂
Srdačan pozdrav svima (szia) i vidimo se opet na nekom znojnom susretu…
Miša Nicinger
Cvjetnica – Virágvasárnapi túra
Huszonegyen vágtunk ma neki – horvátok, magyarok vegyesen, ahogy kell – a Papuk rengetegének. A virágvasánap a nevének megfelelően májvirággal, kankalinnal, csillagvirággal, sáfránnyal köszöntött bennünket, de téltemető és hóvirág, sőt még hó is akadt mutatóba.
A Papuk-csúcson a Zen-pad távlatai ma is lenyűgözték a társaságot, számomra azonban a legfőbb attrakció ma Kővár várának romja volt, amit a természetvédelmi park az ősszel pénzt és munkaerőt nem kímélve kiszabadított cserjés-bozótos fogságából, így ez a nagy vár végre áttekinthetővé és bejárhatóvá vált.
Vass Tibivel és Szutor Bandival éltünk is a lehetőséggel, s megmásztuk a vár nyugati kiszögellését is, ahonnan remek panoráma nyílt a Papuk-csúcsra és a Nyugati-gerincre, valamint a Titanic-sziklára is, amelyre a kiszögellést építették. A gépkocsikhoz visszatérve kellemes meglepetés várt ránk: Miro Mesić főranger kedves köszöntő sorait találtuk egy papírszeleten. Verőfényes tavaszi nap, madárdal, nagy vizek, vidám társaság… nem is kell ennél több ilyenkor.
Róbert Welsch
