Velika i duboka by Robi Welsch
S obzirom da je Robi već poslao tekst na mađarskom jeziku, te da sa naše strane nema nikoga osim moje malenkosti – napisati ću tek nekoliko riječi za arhivu.
Ekipa u sastavu: Robi (Róbert Welsch), Maria (Marcsi Réfi), Bernadet (Nagy Bernadett), Peter (Varga Péter), Ištvan (István Tóth), Žuža (Zsuzsa Lehoczki), Laci (Leirer László), Feri (Ferenc Kökény) i moja malenkost uspješno je odradila 27 km od Velike do Ivačke glave, i nazad okolo naokolo. Tko ne vjeruje neka pogleda Endomondo trag. 🙂
Bio je to lijep i nimalo naporan planinarski pohod u trajanju od 7 sati i 45 minuta, sa puno druženja, priče, nasmijanih i zadovoljnih lica, točnije baš onako kako i treba biti na jednom ovakvom skupu i mjestu.
Na povratku sa Ivačke glave (912m/nv), uspio sam nagovoriti dio ekipe na dodatni uspon, na Koprivnao brdo (852m/nv), a to nije mala stvar, s obzirom da su svi bili prvi put na toj koti. Sve u svemu upisali smo se na: Mališćaku, Ivačkoj glavi, Koprivnatom brdu i Lapjaku.
I za kraj jedna važna napomena: Na Ivačkoj glavi je izvaljena stijena koja drži novopostavljeni pano i predstavlja opasnost od pada i pogibelji u slučaju naslanjanja na istu! Nisam siguran jel’ to djelo vjetra ili huligana s obzirom na težinu stijene (nas nekoliko je nismo uspjeli vratiti u ležište). Ploču bi bezuvjetno trebalo uz pomoć velike željezne cijevi (poluga) vratiti na početnu poziciju i fiksirati uz pomoć betona.
Vidimo se, opet, negdje, nekad, u znoju lica naših…
Miša Nicinger
Virágözön
A Tavasszal valahogy az a helyzet, hogy idén sem ő, sem pedig mi nem jutottunk el a Papukba (a tavasszal). Húsvét vasárnapra sikerült kiírnom az első tavaszi túránkat és tudtam, hogy ez nem lesz nagyon népszerű, de azt is sejtettem, hogy aki eljön, az valószínűleg különleges jutalmat kap majd. És úgy is lett… Április 5-én enyhe téli időben (5-6 fok, hózáporok) 22km-t mentünk ~1000m szinttel; 4 fő Pécsről, 4 Komlóról és Miša barátunk Szlatináról.
Az Arany-völgy (Pozsegai-medence) felől, Velikáról mentünk fel 913m-re, meg vissza, és három hónap; a február, március és április virágait nézegethettük, összekeverve. Én 35 éve túrázom nagykanállal, de ilyet még nem láttam együtt. A teljesség igénye nélkül hó- és májvirág, szártalan és nyeles kankalin, kakasmandikó, leánykökörcsin, illír és kárpáti sáfrány, odvas keltike és szellőrózsa, meg persze a medvehagyma. Nem tudtam, hová kapjak, de a többiek is csak hápogtak ám! 😉
Bónuszként megmásztuk még a Mišino brdót is, ami Miša kedvenc hegye lehet, mert mindig ajánlgatja. Most kötélnek álltunk, s felmentünk vele. Ez egyébként a főgerinc Koprivnato brdo (Csanálos-hegy 852m) nevű csúcsa és fölfelé menet egyre sziklásabb s meredekebb. Én a csúcson hanyatt fekve fényképeztem az illír sáfrányokat, annyira nehéz hegy.
Elmesélném még, hogy hogyan vettem be „adjátok meg a várat, büdöslábúak!” csatakiáltással Velika várát, de Miša azt mondta, ha megint olyan sokat írok, mint legutóbb, akkor kimoderál. Úgyhogy részemről ennyivel kell most beérnetek… 🙂
Robi Welsche
