Tour de Papuk part 3
11.10.2015.
„Nincs szar idő, csak szar ember” van, mondta Istenben boldogult Horváth Tibi barátom egykor. Ennek jegyében indultunk ma a Papuk rengetegének, hogy megküzdjünk a túra során lehulló, a normális havi átlagnak megfelelő 30mm esővel. S nem is voltunk ám kevesen; a bátrak száma 20. Kecel, Baja, Bóly, Pécs, Osijek, Orahovica, Slatina fiai és lányai.
Jutalmunk: folyónyi patakok, dübörgő vízesések, sötét ködbe burkolódzó, sejtelmes bükkösök, szalamandrákkal, fecsketárniccsal és mindenféle gombákkal ékes, buja mérsékelt övi esőerdő.
Jankovacon pedig a meleg kávé/tea mellé egy kisebb csúcstalálkozó a meglepetés, amikor váratlanul befut Josip Ciganović (aki pl. számtalan útvonalat jelzett, útjelző táblát festett a hegységben), majd Miro Mesić (főranger) is. Cigo, Miro, Miša, László Péter és jómagam… együtt és külön-külön minden tőlünk telhetőt megtettünk és teszünk, hogy minél több embernek megmutassuk ennek a hatalmas hegységnek a számtalan csodáját. Nyilván nem teljesen véletlen, hogy ilyen tökéletesen alkalmatlan időben is – lám – összefutunk…
Ne feledjük tehát Tibi barátom szavait: „Nincs szar idő…” 😉
Róbert Welsch
Photo story
László Péter
Tour de Papuk 3. dio
Zahvaljujući mađarskim kolegama, točnije njihovom pozivu na zajednički HU/HR planinarski pohod – moj je pokušaj reanimacije šapica i vrbovanja novih članova bio na mnogo načina uspješan (čitaj nije doživio potpuni fijasko).
Lijepo je znati da su planinari ljudi koji ne gledaju vremensku prognozu jer žive u skladu sa prirodom i nastoje se prilagoditi uvjetima. To je danas dokazalo 19 planinara iz Mađarske (Robi, Peter, Erika, Žuži, Laslo, Gabor, Beata,…) i 3 iz Hrvatske (Mira, Majda iz Osijeka koja je ujedno i najveće iznenađenje pohoda, i dakako moja malenost niže potpisani tj. Ja).
Za početak moram reći da su mi fotke očajne, a video zapis katastrofalan jer kiša uistinu nije dobra za nejaku tehniku, posebice kada voda nemilosrdno prodire u displej, objektiv, u rupicu od mikrofona itd. Svjetlosni uvjeti su bili blago katastrofalni, stalna vlaga i zamagljenost objektiva, i kao rezultat imamo dokumentarnu fotografiju ispodprosječne kakvoće. 🙁 Ukoliko vam nešto smeta i možebiti niste zadovoljni mojim radom & zalaganjem – molim dobrovoljne i dragovoljne priloge za kupnju nekog waterproof modela. 🙂
Na startnu crtu u Slatinskom Drenovcu stižem minut prije svih (bravo ja – hip, hip, hura). Mira mrvicu kasni (ccc ccc), a za njom dolazi i novo lice ove planinarske parade – Osječanka Majda Rončević. Vidjevši brojčanu nadmoć Robi prilazi baca rukavicu i kaže “nas je 19”, a ja odgovaram “mi se predajemo”. 😉
Potom je uslijedilo općenarodno veselje i zabava kakvu je teško riječima opisati. Jedno je sigurno – Alpina zna praviti cipele. Moje nove Tibetanke su izvana bile mokre i kaljave ali vodu i blato propustile nisu. Svaka im čast! Istovremeno su mnogima cipele od “tex” i inih laganih sintetičkih materijala (bez kože) popustile i dobro nakvasile noge i nogice. Koža + tex se pokazala kao dobitna kombinacija jer osim od vlage štiti i od mehaničkih utjecaja. I da, ovi iz Apline mi nisu platili reklamu, mada bi mogli 🙂 – jednostavno sam zadovoljan proizvodom, posebno kad je na akciji 50%.
Endomondo kaže da smo napravili nešto više od 23 km, dakako tu su pribrojani i imaginarni kilometri dok smo boravili u planinarskom domu na Jankovcu, ali bitno je da se vidi trag naših putešestvija i zna otprilike koliko smo hodali.
Dragi and mili moji – hvala vam na zajedničkom znojenju i pozdrav svima sa ove i sa one strane rijeke Drave.
Miša Nicinger
