Šapice na Mecseku 2016. godine
10.04.2016.
Najteži dio ovog planinarskog pohoda svakako je vožnja automobilom. Za mene nema gluplje i dosadnije stvari od drndanja u osobnom prometalu koje nije bicikl. 😉 No, znate kako se kaže “što se mora nije teško”. Lažu, teškoće su i dalje prisutne ali samo u glavi, jer se noge pritom uvelike odmaraju. 🙂
Šapice su danas s osmijehom na licu krenule iz: Slatine (Jasna i Miša), Osijeka (Ivan, Jasna, Sena, Dražen, Marija), Orahovice (Mira), Virovitice (Marina), Požege (Domagoj i Martina) i Donjeg Miholjca (Monika), put Pečuha tj. Mečeka, a sve sa ciljem zajedničkog planinarskog pohoda (Light 25km) s planinarskim prijateljima iz svih dijelova južne Mađarske.
Kao i uvijek do sada i Robi se očitivao:
Negyvenhárom vidám ember vágott ma neki a Keleti-Mecsek bérceinek, lankáinak és völgyeinek. Egy tucatnyian Szlavónia városaiból érkeztek, a többiek pedig Pécsről, Komló, Bóly, Baja, Veszprém, Győr, Szolnok városából, meg még ki tudja, honnan?
A Mecsek ünneplőbe öltözve fogadott bennünket, a társaság pedig illő áhítattal itta magába a látványt, a hangulatokat és illatokat, élvezte az együttlétet – és alaposan elfáradt. Én legalábbis biztosan.
Lassan hagyománnyá válnak ezek a közös kirándulások nemcsak a Papukban, de a Mecsekben is. Van még egy csomó tervem, úgyhogy előttünk az élet. Amelynek hosszát érdemben befolyásolni nem nagyon tudjuk. De a szélességét, azt igen!
Róbert Welsch
Tura: Hosszúhetény (parking sjeverno od sela), Völgyi-rétek (dolina Meadows) – Zengo (brdo) – Réka-völgy (dolina) – Kólenplatten (lovačka kuća) – Óbánya (selo) – Óbányai-völgy (dolina) – Kisújbánya (selo) – Hárs-teto (brdo) – Pusztabánya (stara tvornica stakla) – Kis-Tóti-völgy (dolina) – Völgyi-rétek.
Odradili smo 24,5km po Endomondo računanju ili ako ćete nešto preciznije 22,5km po Garminu. No, to kao i uvijek do sada, nije odveć važno, važno je da smo bili… Temperatura se kretala uglavnom oko 10°C. Nije bilo ni kiše, ni blata, a zbog slabašnog vjetra katkada se činilo da je temperatura znatno niža, pa se tražila jakna više. 🙂
Važno je spomenuti da se na startnoj crti okupilo 43 nasmijana lica, koja su takva ostala do samoga kraja, unatoč znojenju, proklizavanju, padovima, usponima, pa čak i bolovima u koljenima.
Ovim putem zahvaljujem mađarskim kolegama na gostoprimstvu i izvrsnom pohodu, a vama što ste se nećkali i odustali poručujem – sve je bolje u dobrom društvu, na friškom zraku, kad je puls ubrzan, disanje otežano, a oči blago zamagljene. 😉
Lijep pozdrav svima s ove i one strane rijeke Drave. Vidimo se… Szia barátok…
Miša Nicinger
P.S. Nekoliko izvrsnih fotki pristiglo je od Dražena i Martine – hvala 🙂 a malo niže (prvi komentar) imate i link na fotografije koje je snimio Peter.
A evo i video zapisa koji je László Péter upravo publicirao…
