Like for life & hike
17.03.2019.
A Nyugati-Papuk olyan, mint a medve. Nem játék, viszont megöl. Komolyra fordítva: Huszonheten vágtunk ma neki a Nyugati-Papuk vártúrának. A többségnek már volt jól megformált képe a Papukról; hát most szembesülhettek azzal, hogy valójában mekkora ez a hegység. 25 kilométert mentünk, 1.200m szinttel, 4-5-600-as hegyeken (ami a Papukban az előétel szokott lenni), és ezzel még épp, hogy csak besétáltunk a térkép bal felső sarkába. Iszonyatosan nagy ez a hegyvidék. És – nem akarok senkit halálra rémiszteni, – vannak még terveim! De majd apránként adagolom… 🙂 Nehéz túra volt, remélem, senki sem szenvedett maradandó károsodást! Nekem úgy jött le a talpamról a bőr, hogy észre sem vettem. Lehet, hogy vedlek? 🙂 Köszönöm mindenkinek a helytállást! A következő túra két hét múlva egy kicsit enyhébb lesz. Talán… 😉
Róbert Welsch
Bit ću kratak kad je riječ o tekstualnom izvješću, a kao kompezaciju nudim fotke i video zapis. Stoga, idemo brzinski odraditi ovo izvješće sa nekoliko nepovezanih misli i činjenica. Za početak iznimno mi je žao što se od Šapica nitko nije pojavio. 🙁
Srećom Šapice imaju mene (niže potpisani), a to nije mala stvar. 😉 Svako malo odradim samostalni pohod sa kolegama iz Mađarske po sistemu “oni i ja”. To je tako dulji niz godina. Možda je razlog 25% mađarske krvi koja kola mojim krvožilnim sustavom, a možda ja samo volim ljude dobre volje.
Znam da mnogima ne paše gužva i jezična barijera, ali i brzina hodanja. No meni to uistinu nije problem. odgovaraju mi žestoki pohodi, ali izletnici i planinari povratnici često nisu kondicijski i mentalno na visini zadatka. Jedna je cura izjavila “I hate Robi“. 🙂 Naravno, umor i dosta žestok tempo odradiše svoje. I među njima ima onih koji bi radije ležali na travi i slušali cvrkut ptičica.
U razgovoru sa potencijalno novim domarom Planinarskog doma “Petrov vrh” (kojem sam nažalost zaboravio ime – ispričavam se, možda Zvonimir), saznajem da je Slavko Pokorni Sliva preminuo od moždanog udara, a ne od pada s krova. RIP 🙁
Tura je za mnoge bila naporna i poprilično dugačka ~ 26km: Željeznički kolodvor “Škodinovac” > Dvorac “Stupčanica” > Dvorac “Dobra kuća” > Petrov vrh (614m) > a povratak u ISPO maniri. Na kraju samostalno odrađujem i jedan trekking. 🙂
Dok sam ja skitao sa Mađarima po Zapadnim Papukom – Šapice pohodile druge dijelove Papuka i Krndije, a samo su neke vrijedno radile na pripremama za jednu od najvažnijih planinarskih manifestacija – nadaleko poznate “Papučke jaglace”. E, taj se dvojac odaziva na ima Sandra & Franjo. Azru namjerno igrnoriram jer je njezin doprinos upitan, osim možda glabanja kostiju od obilnog ručka poslije radne akcije. 🙂 HPD “Sokolovac” nam uspješno preotima najbolje kadrove tj. članove, al’ neka – red je da i oni dobiju ponešto od Šapica. 🙂 Vidimo se na “Jaglacima”…
I nešto za kraj…
Svaki put naučim jednu ili dvije nove riječi, a što ću kad nisam pretjerano nadaren za jezike. Dakle ovako:
- lijevo – bol (balra) usne u položaj za “o” pa kažete “a” tako nekako – uf 🙂
- desno – job ili jobra (jobb – jobbra);
- vrh – čuč (csúcs);
- srce – sivećke (szív);
- leptir – pilango (pillangó).
Szia, köszönöm.
Miša Nicinger
