15 to 1000 asl
04.02.2018.
Today, on hiking tour, we had our friends from Hungary. 34 Šapica started the hiking tour today and we started and finished our tour in front of Saint Rafael Hospital. The day was beautiful and bit foggy but snow beneath our feet was making beautiful sounds. Snow cover was around 30 cm thick and he made amazing decoration on trees. We started with quite a steep part but after 6 km view was so gorgeous that all pain and sweet was paid off. Nature showed us again how many miracles can she prepare for us especially when we are not expecting it. We arrived at top peak somewhere afternoon and it was the perfect time for lunch. After some break, we head back so we could arrive before dark. Whole tour was a bit longer than we anticipated but it was even more thrilling than we could even think off. Coming down we encountered some serpentines and it was so fun, some of us even made sam shortcuts and it was thrilling to see all those people have no fear and have some much fun. While we were walking finall kilometer we started to feel pain in our feets but looking back what we passed through a whole day, with a smile on our face and happiness in our heart we can only say it was worth it. Till next adventure, I can only say that I wish to all of you some rest and hope to see you soon. (Marija Bešlić)
Tegnap emlékezetesen szép túrát tettünk a Strmac vízgyűjtőjének északi gerincén, a Psunj – hegységben, 8 – 900-as csúcsokon, napsütéses, remek kirándulóidőben, néhol térdig érő hóban. 13 horvát, 21 magyar vágott neki az elképesztően meredek hegynek, aminek a megmászását követően Szlvavónia legmagasabb csúcsa (Brezovo polja 985m) illetve hosszas hullamávasutazás lett a jutalmunk a behavazatott, jelentős magasságú csúcsokon. A végén aztán volt egy kis kavarás. Pont a lusta túravezető (én) meg a lusta másodtúravezető (nem én) nem ment fel az egyik csúcsra, pedig pont ott volt az elágazás, amin az eredeti terv szerint lementünk volna a völgybe. De ezt az apró malőrt – amelynek következtében 4 kilométerrel és egy órával hosszabb lett a kirándulás – olyan nagyon nem is bántuk, mert még ezen a hosszabb útvonalon is elég nehéz volt a leereszkedés a csúszós, sáros-havas oldalban. Milyen lett volna, ha a rövid, direkt útvonalon próbálkozunk? Horror! Lényeg a lényeg – gyönyörű időben, gyönyörű tájon, jót kirándultunk! Én ma úgy érzem magam, mintha kicsontoztak volna, gondolom a többiek is így érzik. Tele a szervezetem endorfinnal. Már ezért megérte! (Róbert Welsch)
Brojno stanje šapica na startnoj crti dovoljno govori o željama i mogućnostima naših nogu, pluća i srca. Mađarske kolege kasne u polasku, što se uistinu rijetko događa, ali su zato brojniji (21) od hrvatskih planinara (13) kojima je očito bilo teško ustati, skuhati kavu i napraviti sendviče, kako bi u odradili predviđenu (i nešto malo iznad plana) turu: Strmac (400 m/nv) > Šibnjak (805 m/nv) > Brezovo polje (985 m/nv) > Crna bara > Visoki Brijeg (853 m/nv) > Kapetanica > Petkovica (890 m/nv) > Velja glava (704 m/nv) > Bolnica sv. Rafael. Napomena: Na Planinarskom putu Psunjem na KT-12 umjesto Velja glava piše Veljina glava – ili je netko zeznuo ili je to jedno te isto!? Nema veze… Kako je bilo? Možda je dovoljno reći da je Martina tijekom slanja fotografija za objavu u subject line napisala “Najbolji pohod ikad”. 🙂 Poslije žestokog i napornog uspona, naša se planinarska nakupina povremeno razvlačila poput harmonike, a zatim bi zbijala svoje redove i pazila na najslabije ali srčane i vazda nasmijane karike. Čestitke svima, a posebno šapicama sa ozljeđenim nogama, bolnim vratom i onima bez ikakve planinarske opreme – nije mala stvar po dubokom snijegu odraditi dijelove Psunja i uspeti se na najviši vrh Slavonije – Brezovo polje (985 m/nv). Posebno ne u tenisicama i odjeći za večernje izlaske u grad. Joj, uvijek se pojavi netko takav. Mađari iz okolice Baje su za ovaj pohod morali jako rano ustati i voziti preko 500 km. Upravljati vozilom u dolasku i nije strašno, no u povratku kada umor i toplina automobila odradi svoje, uf! Treba im skinuti kapu. (Miša Nicinger)
p.s.
Fotografije su priložili: Marija, Dražen, Martina, Igor, Peter i Robi.
