Croats and Hungarians people love hiking :-)
27.12.2015.
S obzirom da me Martina glatko odbila kada je riječ o pisanje priče, a ni druge cure se nisu baš nešto otimale – uvodno slovo napisao je Robi na milozvučnom, lako čitljivom i još lakše razumljivom mađarskom jeziku. 🙂
Pécsről kilencen túrtuk át magunkat a fagyos ködön, hogy a napsütötte Papukban találkozzunk horvát barátainkkal. Mišáék rekord létszámmal, tizenhatan jöttek el, így népes kis csapattal indultunk neki a napfényben fürdő hegyeknek. A csúcson 16,4 fok volt december 27-én. Ingujjban masíroztunk egész nap.
A hegységnek ezen a részén a legfőbb attrakció maga az erdő: a jegenyefenyővel vegyes bükkös természetes erdőtársulása. Sokszor jártam már erre és még sokszor fogok, mert mindig elkápráztat.
Gyönyörű táj, remek időjárás, népes, vidám társaság – a túravezetők álma! Aki ma nem érezte jól magát, az ott sem volt.
Következő túránk egy hét múlva lesz. Gyertek!
Róbert Welsch
Brojno stanje sa hrvatske strane – upravo nevjerojatno čak 17 komada, evo i slovima sedamnaest. 😉
- Osiječani: Jasna, Ivan, Dino i Vlasta;
- Orahovčani: Mira;
- Slatinčani: Jasna, Darko, Ena, Mario, Dejan, Bojan, Daša, Nikolina i moja malenkost;
- Požežani (i prvi puta sa nama): Boris, Domagoj i Martina.
Velimir nam je u zadnji čas otkazao dolazak, ali je umjesto njega uskočila Martina. 🙂 Davor nas je kao i uvijek pratio putem “velikog brata” i slao nam tužne, pretužne SMS-ove, a Dr. Zagy je htio sa nama no dežurstva su ipak važnija…
Mađarske kolege su ovoga puta došle u nešto manjem broju (samo 9) ali kao i uvijek nabrijani do daske i uvijek na čelu kolone. Marcsi je ljepša nego ikad, a Robi nas je vodio takoreći na žmurećki – bez zemljovida, kompasa i GPS-a. 🙂
Najstariji sudionik pohoda ima 76 godina (nažalost ne znam ime) i drugi se popeo na Točak! Ni kapi znoja, pa se vi mislite. Da, da, na onaj isti “točak” na kome su mnogi mladi i nadobudni – tijekom MDP-a ostali bez daha. I danas su nekima lica bile rumena (žarko crvena), a duša u nosu. 😉
Sve u svemu, 26 hajkera na jednom mjestu, visoka temperatura, jasmin u cvatu i tek na jednom sjenovitom mjestu oko 500 četvornih metara pod snježnim pokrivačem.
Moj (referentni) Endomondo kaže da smo odradili blizu 19km, a Robijev Garmin samo 17.2km. U prosjeku to je 18km. Curke sa Garminima na rukama se nisu očitovale pa ne znam točnu kilometražu. No jedno je sigurno svi lažu, a tko laže taj i krade… 🙂
Bili smo tamo gdje smo i najavili: Novo Zvečevo – Poljana (763m) – kota 864m – Lom (887m) – Bilo (847m) – Točak (887m)- Josipov put – Novo Zvečevo.
Dan je bio prekrasan, ekipa dobro uštimana (Mađari su čak i zapjevali), temperatura izrazito visoka (16,4°C), a mi svi, kako i dolikuje, u planini.
Miša Nicinger
