Blatna avantura na Zapadnom Mečeku

05.02.2017.

Evo dragi moji planinarski supatnici – dva je minuta je do ponoći – oči su mi kao krumpiri i izgledam isto kao vampiri. 🙂 Ipak i unatoč svem valja napisati par riječi…

Dakle, kako je i bilo i najavljeno Šapice su u suradnji sa mađarskim kolegama odradile laganu turu po Mečeku.

The trip in the West-Mecsek is: Viganvár (zvonik) > Farkas-tető (brdo) > Sás-völgy (dolina) > Erdő-háza (planinarska kuća & šumska škola) > Nyáras-forrás (izvor & lovačka kuća) > MÉV V-ös üzem (bivši rudnik urana) > Sás-völgy > Viganvár ~ 16,3 km

Amikor Marcsival decemberben kijelöltük és bejártuk a mai túra útvonalát, azon nevetgéltünk, mit szól majd Miša ahhoz, hogy szinte a túra egész útvonalán letakarítottuk az avart az útról? Persze, nem mi voltunk, hanem a területen külföldieket vadásztató erdészet. Akkor száraz, fagyos idő volt. Idő közben azonban leesett és elolvadt 20-30 centi hó, és – biztos, ami biztos alapon – a túra előtti éjszakán végig esett az eső. Olyan sarunk lett az avartalan utakon, hogy ihaj! Minden más körülmény viszont azon dolgozott, hogy gyönyörű túránk legyen – és az is lett! A húszegynéhány ember végigcseverészte, -nevetgélte és -gyönyörködte a kirándulást. De aminek a legjobban örülök, az az, hogy a határok mostanra végképp elmosódtak. A két náció most már nemcsak összekeveredve vonult, de szinte mindenki beszélgetett, mindenkivel. Mert nyelvi nehézségek nemigen vannak ott, ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik és egyet akar. Na, elég a moralizálásból! Nagyon szép túránk volt, köszönet mindenkinek! A sok betegnek pedig – akik nem tarthattak velünk – ezúton is kívánunk jobbulást! =)

Róbert Welsch

Nažalost, zbog naglog topljenja ogromnih količina snijega, cijela se mađarska gora pretvorila u blatnu kaljužu koja je znatno umanjila užitak ovog zanimljivog Hrvatsko-Mađarskog susreta.

Nemojmo se zavaravati – svi smo mi znali što nas čeka, ali su samo odvažni pripadnici naše povelike međunarodne skupine došle na startnu crtu bez obzira na sve. Pojedine su šapice jednostavno odustale, druge izostale, a ima i onih što mudro kalkuliraju i izbjegavaju pohode prepune obrata i iznenađenja.

I dok je u Hrvatskoj temperatura bili između 10 i 12°C u Mađarskoj nas je dočekala strašna i nevjerojatno gusta magla i niska temperatura. Tek kad smo ušli u Pečuh uspjevamo razaznati jedni druge. 🙂 Srećom na zapadu Mečeka se pojavljuje sunce i naglo raste temperatura koja nam grije kosti. Minimalno +15°C

Blato nas sve vrijeme rastura, no mi rasturamo: mađarski, talijanski i engleski jezik, i dakako jedni druge. 😉 Sve prolazi u puno smijeha, šala i doskočica, pa 16 i pol kilometara odrađujemo brzinom munje, da se tako reći nismo niti oznojili.

Umor je nestao, zadovoljstvo ostalo, blato smo oprali i jako dobro se zabavili. Najluđe je bilo u Twisteru, u Donjem Miholjcu, gdje je nova šapica – Ivica častila cugom. I gle dogodilo se čudo, umiremo od smijeha, plašimo ostale goste, pričamo priče iz davnina i kujemo planove za nove pohode…

Lijep pozdrav svima i hvala na ugodnom druženju. Za ostatak ekipe poruka glasi: “Ako niste bili – niste puno propustili, osim friškog zraka i dobrog atmosferskog & krvnog tlaka!”

Miša Nicinger

.

 


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*